Jegyei: bár Európába a legkülönbözőbb facánalfajokat telepítették be -vannak például fehér nyakörvvel ékesek és nyakörv nélküliek-, a többi tyúkfélétől mégis valamennyien jól megkülönböztethetők. Legfeljebb a már tollas, nagyobbacska fiatalokat lehet a fogollyal összetéveszteni, de a fácán lába hosszabb, teste karcsúbb és nincsenek vörhenyes faroktollai. Hossza: 50 cm-től a 90 cm-ig terjed, a kakas a nagyobb.

Élőhelye: miután vadászatra tenyésztik, a kihelyezett példányok szinte mindenütt megtalálhatók. Emberi segítség nélkül, vadon, inkább csak a nyírkos rétekkel, erdőkkel, bokrosokkal váltakozó tájon élnek meg.

Szaporodása: a kakasok tavasszal hangos kiáltásokkal, majd az ezt követő jellegzetes szárnyveréssel dürrögnek, így gyűjtik maguk köré a tyúkokat, a háremet. Párzás előtt ügyetlen ugrásokkal szökdécselnek a tyúk előtt. A 8-12 tojásból álló fészekalj május közepétől található. Ha ennél több tojás van együtt, akkor azok több tyúktól származnak. A hosszú ideje tartó tenyésztés miatt a fácántyúkok költéssel kapcsolatos ösztönei elkorcsosultak, némelyik más fészkébe (pl.a fogolyéba) tojja vagy csak egyszerűen az erdei talajjra rakja a tojásokat. Egyébként szívósan ül a fészkén, amint ez a jó mimikrijű, terepszínű madaraknál már megszokott dolog. Miután a fácán testhosszával nagyjából megegyező faroktollak csak nagyon lazán ülnek, ha egy ragadozó a fácánt a farkánál fogva próbálja megragadni, a tollak rendszerint a foga vagy a karma között maradnak, íly módon a kotló tyúk néha megmenekül. Az elveszített faroktollak néhány hét alatt újra kinőnek. A csibék 22-27 nap alatt kelnek ki és nypban követik anyjukat. A keléskor kb.20, de 12 napos korukban már 100 gram súlyúak. Ilyenkor kezdenek repülni. Ha a csibéit vezető tyúk felé közeledünk, a kicsinyek a legközelebbi rejtekhelyen gyorsan meglapulnak. Ha még néhány lépést teszünk, hangos pityegéssel a szélrózsa minden irányába szétrebbennek. Nem egyszerre repülnek fel, mint a fogolycsaládoknál megfigyelhető, hanem minden csibe külön-külön néhány másodpercnyi eltéréssel. Ha a veszély elmúlt, a tyúk halk kotyogással ismét összehívja őket. A fiatalok háromhetes korukban már anyjukkal együtt gallyaznak fel a fák ágaira.

Tápláléka: friss és száraz növényi részek, rovarok, férgek

Egyéb: a ma Közép-Európában élő fácánokban több alfaj is keveredik, ezt a különböző országból származó, megismétlődő kihelyezések okozzák. Az állományt a túlnyomóan erdős tájakon csak tenyésztelepekről származó példányokkal lehet fenntartani. Miután a madaraknak az éjszakázáshoz fákra van szükségük, azokról a területekről is elvándorolnak, ahol megfelelő fákat, bokrosokat nem találnak. A fácánokat könnyű a házityúkokkal együtt tartani, azonban soha nem válnak igazán szelíddé és hangos kakatolásuk is zavaró lehet. A fácán a megfelelő élőhelyeken a vadászat legfontosabb apróvadja. Madarunkat valószínűleg már a rómaiak hoták Közép-Európába és talán már akkor tenyésztették is. De ez csak a középkortól bizonyított. Állományát a vadászok a nagymérvű kihelyezésekkel és a téli etetéssel természetellenes sűrűségben tartják. Ezek után érthető, ha némelyik ragadozó, például a héja, szinte kizárólag fácánétrendre állt át.

Szerző: Frieder Sauer

© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-11-10 (7413 olvasás)