Lassan eljött az ideje a jó kis forró, tartalmas őszi-téli levesek elkészítésének is... Amikor még nappal csalókán jónak mutatja magát az idő, de hajnalban, este már meglátszik a lehellet, nincs is jobb vígasza a meggémberedett kezeknek, mint egy forró bögre, amelynek mélye persze rejthet teát, kávét vagy forralt bort is... de mégis a legjobb egy életmentő adag finom, fűszeres leves!

Sokan az ebédből kimentett húslevesre esküsznek, mely -bár már kifogyott belőle a leszopogatni való csont, a hajszálnyi zsírerekkel finoman átszőtt marhahúst is feltálalta már a háziasszony valami jóféle, házias szósszal, melynek féltve őrzött receptjét még a dédanyja hagyta rá... de a drága, áldott lé őrzi még emlékét a csont melletti húsok zamatának, a belefőzött zöldfélék nyárias aromájának!

Galagonya a maga részéről leginkább a tormás ragu nyílt, őszinte ízét kedveli, mely a magányos férfiak legjobb vígasztalója! Vagy ott van a füstölt csontok igézetében fogant kaszáslé, mely ugyanúgy alkalmas a nagy munkákban - szüretelésben, a téli tüzelő bekészítésében megcsappant erő visszapótlásához, mint mondjuk Ráday csendbiztos és legényeinek kedvence, a pandúrleves, ez a régi-régi, kiváló alföldi étel!

Lássuk hát a régen elporladt, hajdan marcona csapat kedvelt étkét!
Ehhez először is a gondos háziasszony beszerzi a fő hozzávalót, két kicsi, formás, mellső sertéscsülköt (nem füstöltet, hanem nyerset!). Ha az otthoni fagyasztó nem szolgál ilyennel, akkor hentesnél vagy a piacon kell zsákmányolni, de semmi gond... ma már olyan szépen, gusztusosan megtisztított példányokhoz lehet ott is hozzájutni, hogy igazán megkönnyítik velük a szakácsné dolgát! Persze, azért nem árt gondosan megvizslatni a lábakat és a nemodavalókat róluk eltávolítani és jól leöblíteni.

A lábacskákat ezután hideg vízben feltesszük főni. A főzővízbe a forrás után egy-két, később kidobandó babérlevelet, 5-6 szem borsot ejthetünk és félúton besózzuk a lét. Addig főzzük, míg a hús könnyedén le nem válik a csontról.
A lábakat ezután kicsontozzuk, a lefőtt húst félretesszük, hogy -nemsokára- egy adag kapros csülköt, esetleg töltött, kirántott sertéslábat készíthessünk belőle (vagy pritaminos hússalátát, vagy bármi más egyebet...), de ez egy "másik történet"!

A lábasban visszamaradt, kiadósan zsíros-zselés lével a következő varázslatot műveljük: minden fölösleges aggodalmaskodás nélkül egy nagyobbacska, lédús citrom levét az utolsó cseppig belefacsarjuk! Ez teljesen elveszi a zsíros ízt és kellemesen pikánssá ízesíti a lét, melybe ezután még egy szál lereszelt sárgarépát is belefőzünk.
Közben egy serpenyőbe egy kis olajat töltünk, megforrósítjuk és beleszórunk egy bő maroknyi eperlevél tésztát, majd gusztusos, piros-barnára meg is pirítjuk.

A levest gyenge, világos rózsaszínű rántással berántjuk, az eperlevelet szűrőkanállal beleszedjük, mégegyszer megforraljuk és egy kis petrezselyemzöldjét, melyet finom apróra metéltünk, a tetejére szórunk.
"-Ó, csak egy kis üres leves!" - mondjuk szerényen, mikor kitaláljuk.

© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-11-10 (4833 olvasás)