A seregélynél valamivel nagyobb tyúkféle. Többnyire közvetlenül a lábunk előtt kap csak szárnyra, és repül egyenes irányban tova. Ilyenkor a hátán két jól határolt, sárgás, hosszanti csíkot lehet látni. Farka nagyon rövid, alig látszik. Sokkal jellemzőbb a kakas jól ismert "pity-palatty" kiáltása. Főleg májusban és júniusban egész éjszaka, de ritkábban nappal is hallani. Napközben nem ismétel olyan gyorsan, az egyes pitypalattyok között hosszabb szüneteket tart. Szélcsendes éjszakában hangja, a "fürjverés" egy kilométernyire is elhallatszik.

Élőhelye: a meleg, nem túlságosan száraz nagyobb rét, de megtelepszik a gabonatáblában is, ahonnan a tojó és a csibék még az aratás megkezdése előtt gyakran a burgonyaföldre váltanak át.

Szaporodása: gabona között, a rét füvében, de gyakran heretáblában is található felülről jól takart fészke, amely fűszálakkal kibélelt talajmélyedés. A fészekalja 7-14 tojásból áll. A tojó csak akkor kezd kotlani, amikor az utolsó tojást is lerakta; egyedül ül és vezeti később a csibéket is. A kotlás közti szünetekben betakarja a fészket, egyébként olyan szívósan ül, hogy nemegyszer kaszálás közben sebzik meg vagy pusztítják el. Valamennyi csibe még a kikelés előtt pityegve jelentkezik, ezzel valószínűleg a megkésettek tartják vissza fejlettebb testvéreiket. Végül valamennyien egyszerre, szinte ugyanabban az órában bújnak ki a tojásból, ezután még körülbelül egy napig maradnak a fészekben. Anyjuk a táplálékot, például a hangyabábot, eléjük tartja és a csibék nyomban, maguktól esznek. Tíznapos korukban már repülve is menekülhetnek, és kéthetesen egyedül is képesek megélni. Amíg nőnek, főleg rovarokkal táplálkoznak, később elsősorban magon és egyéb növényi részen élnek.

Tápláléka: a fürj a többi tyúkfélénél nagyobb mértékben fogyaszt állati eredetű táplálékot, rovarokat, pókot, férget, csigát. Ezenkívül a hajtások zsenge csúcsát, virágot és magot eszik. Aratás után a kipergett gabonaszemeket is felszedegeti.

Vonulása: bár látszólag nem repül különösen jól, a fürj mégis messzire vonul, a Földközi-tengert és a Szaharát leszállás nélkül képes átrepülni. Eljuthat egészen Kelet-Afrikáig. Sok fürj telel az Atlasz-hegység országaiban. Magányosan vagy kis csoportokban vonul, mindig közel a talajhoz vagy a vízhez, és csakis éjszaka. Az őszi vonulás idején Észak-Afrikában a madárfogók serege várja hálókkal a fürjeket. Ez a vonulás augusztus és november között zajlik, a túlélők május elején jelennek meg újra a költőhelyeken.

Szerző: Frieder Sauer

© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-10-29 (8527 olvasás)