Ó..., azok a bódító illatú hársfák!
Dátum: 05.29. 15:44:22
Rovat: Fák és cserjék


Kora nyári estéken talán már mindenki érezte, hogy mennyire bódító is tud lenni a hársfák virágainak illatával átitatott levegő. Ezek a fák amellett, hogy jelentős méretűk miatt remekül mutatnak a kertünkben, a virágzatuk közismerten gyógyhatással is rendelkezik.

A Hársfafélék (Tiliaceae) családjába tartozó, Magyarországon is honos hársak (Tiliák) évszázadok óta kedvelt kerti fák. Azon kívül, hogy hazánkban erdészeti szempontból igen meghatározóak, mutatós dísznövények is, amelyeknek virágzata erős gyógyhatással rendelkezik. A házikerteken kívül megtaláljuk őket a parkokban, illetőleg az utcákon is, mint kedvelt útsorfák. Korabeli írások bizonyítják, hogy a XV. században a hársak voltak az első fák, amiket nem csak a hasznuk miatt, hanem dekoratív kinézetük miatt is telepítettek. A hárs elnevezés valószínûleg finnugor eredetű szavunk. Eredeti alakja, a "hás"arra utal, hogy a fa háncsa, vagyis kérge könnyen hámlik. Már az ókori latin nyelvekben is a hársakra a Tilia elnevezést alkalmazták. Linné az 1753-ban megjelent művében (Species plantarum) még nem választotta el egymástól a kis- és a nagylevelű hársat. Mindkettőt a Tilia europaea névvel jelölte meg. Miller hat évvel később már külön fajként kezeli a kislevelű hársat, és Tilia cordata névvel illeti, ami szív alakút, szívest jelent, utalva ezzel a levelek alakjára. A kislevelű hársat az Erhardtól származó Tilia parvifolia, illetőleg a Scopoli-féle Tilia ulmifolia néven is nevezik. A magyarok számos hársfát kapcsoltak a történelem nagy alakjaihoz. Mátyás király, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, József nádor csak egy pár azon híresség közül, akik ebédeltek, vagy sétáltak valamelyik nevezetes hársfa alatt, amelyek közül nagyon sok még napjainkban is él.

Általános leírás:
A hársfák kora tavasszal megjelenő, szív alakú levelei késő őszig a fán maradnak. Nedves, jó vízáteresztő képességű talajon fejlődnek a legjobban. Egyaránt kedvelik a napos, vagy férárnyékos helyet. Metszeni nem szükséges őket, de az erős visszavágást is viszonylag jól tűrik. Apró, erősen illatos, sárga virágaik június, júliusban nyílnak, majd kemény borsószerű termések váltják fel őket. Megporzásukat rovarok, elsősorban méhek végzik. A hársfákat magvetéssel, valamint oltással szaporíthatjuk.

Kártevők, kórokozók:
A hársak egyik fő kártevői a levéltetvek. Az általuk termelt mézharmaton ugyanis könnyen megtelepedik a korompenész. Levélkárosítók még a következők: a nagy és a kis farontólepke, a karcsúdíszbogarak, a kagylóspajzstetű és a sárgafoltos púposszövő. A hársak elhalt levelein, illetőleg a terméseken élnek a vörös-fekete színű verőköltő bodobácsok, amelyek a faegyedekben nem okoznak károkat. A kislevelű hársnak igen veszélyes korokozói a farontó gombák, amelyek az idősebb egyedeken, az esetleges sérülések helyén, korhadási gócokat okoznak a törzs belsejében.

Fajok, fajták:
A kislevelű hárs (Tilia cordata) egész Európában elterjedt faj, az északi és déli területeken azonban ritkábban. Gyertyános valamint tölgyes erdők jellegzetes elegyfája, ezen kívül sziklás törmelékes helyeken valamint folyómenti ligetekben is igen gyakori. 20-25 m magasra megnövő, lekerekedően oszlopos, elterülő koronájú faj, amelynek alsó ágai lehajlóak. Törzse csomós, kérge szürke, finoman repedezett. A kislevelű hársat a természetben a vadállatok szívesen rágják. Viszonylag igénytelen, szárazság- és árnyéktűrő faj. Az abiotikus károsításoknak (széltörésnek, fagyoknak) elég jól ellenáll. . Lassú növekedésű, leveleinek fonákán az érzugokban vöröses szőrpamacsok találhatóak. 4-12 virágú bogernyős, illatos virágai június közepén nyílnak. A virágok rendkívül jó mézelők, ezért a legzamatosabb hársmézet és a legjobb teaalapanyagot adják.
A kislevelû hárs egyik fajtája a T. cordata 'Greenspire' az alapfajnál egyenesebb törzset, és szabályosabb kúp alakú koronát nevel. Tűrőképessége igen nagy, ezért kiválóan alkalmasa forgalmasabb utak melletti kertek díszítésére.

A nagylevelű hárs (Tilia platyphollys) más néven, nagylevelű száldokfa, széleslevelű hárs, szódokfa vagy zoldokfa, a közép valamint dél-európai völgyekben, szurdokokban él. A Balkán és a Kárpátok hegyvidékeinek jellegzetes fája, amely akár 30-40 méter magasra megnővő, terebélyes, fiatal korában igen dekoratív kúpos formájú fa. Hazánkban gyertyánosokban és bükkösökben él. Törzse világos, sima, alig elágazó ágai nem hajlanak le. 10-15 cm nagy leveleinek fonákán (néha a színén is) apró, fehér szőrők vannak. Levele valóban kicsit nagyobb de ez nem annyira jellemző, hogy ez alapján könnyen elkülöníthetnénk a kislevelű hárstól. A párásabb, kissé hűvösebb klímát kedveli inkább. Árnyéktűrő, fiatalon gyorsan nő. Érzékeny a szélsőséges időjárásra a késői fagyokat nem bírja. Igen magas kort is megérhet, már 1000 éves egyedet is találtak. Rendkívül formagazdag, sok változata ismert. Erdeinkben az északi oldalon valamint a szurdokvölgyekben érzi jól magát. A hársfák közül a legkorábban, már június elején virágzik. Kiváló mézelő. Virágzata általában 3 virágú, termése erősen bordázott.
Fajtái: oszlopos alakú T. platyphollys 'Fastigiata' és a vöröses vesszőjű T. platyphollys 'Rubra'.

Ezüst vagy magyar hárs (Tilia tomentosa, Tilia argentea) szintén a Balkán jellegzetes növénye. Szárazságtűrő képessége jó, ezért a városokban is gyakoribb faj. Levelei a fonákukon ezüstösek, molyhosak. Virágai júliusban nyílnak, amelyek teának nem alkalmasak. Fajta: Tilia tomentosa 'Seleste'.

Az európai hárs (Tilia x vulgaris= T. europaea). Hatalmasra, akár 40 méteresre is megnővő, teltkoronájú faj, amely a kis és nagylevelű hárs természetes kereszteződéséből jött létre. Szépségében és alkalmazkodó képességében felülmúlja a szülőket, ezért gyakori park- és sorfa. Kérge hosszirányban bordázott, repedezett, sarjaktól dudoros. Hajtásai kopaszok, levelei a 6-10 cm-esek a fonákukon az érzugokban sárgásfehér szőrpamacsokkal. Igen illatos virágzata 5-10 tagból áll. Az ezüst hárssal (T. tomentosa) alkotott hibridjét Simonkai Lajos botanikusunk találta meg 1886-ban Arad sétaterén, és Jurányi Lajosról, a pesti tudományegyetem botanikaprofesszoráról nevezte el Jurányi-hársnak. Az európai hárs (Tilia europea) 'Pallida' nevű fajtát azoknak érdemes választaniuk, akik szélesen kúpos koronájú fát szeretnének ültetni kertjükbe.

A bókoló hárs (Tilia petiolaris) -amint azt neve is jelzi- bókoló ágai miatt kedvelt faj. A levelek fonáka fehér. Szerencsére a levéltetvek nem kedvelik.

Krími hárs (Tilia x euchlora). Ezt a fajt ismét felfedezték a kertészetek, és viszonylag jó tűrőképessége miatt a nagyobb forgalmú utak mellé is javasolják az ültetését. Előnye még, hogy a levéltetvek nem szeretik, így nem károsítja a szürkepenész sem. Csesztvén az egykori Madách kúria bejáratával szemben található ennek a fajnak az egyik hatalmas példánya, amelyhez az a legenda fűződik, hogy alatta írta Madách Imre az Ember tragédiáját. Irodalomtörténeti adatok azonban ezt kizárják, de az nagyon valószínű, hogy a költő már láthatta ezt a fát, amelynek kora megközelítőleg 200 év.

A különlegességet kedvelők előszerettel ültetik az amerikai hársat (Tilia americana), amelynek majdnem kerekded levelei akár arasznyi méretűek is lehetnek. Sajnos ez a legkevésbé ellenálló faj, ezért a városi szennyezett levegőt egyáltalán nem viseli el.

Gyógyító hársfa virágok:
Közismert, hogy a hársfák virágzata igen komoly gyógyhatással rendelkezik. Közülük azonban csak a kis és nagylevelű hárs virágai alkalmasak teának. A gyógyszerészek orvosi hársnak vagy kőhársnak nevezik a hársfa drogját, amely flavonoidokat, kevés, 0,04-0,08 százaléknyi illóolajat, nyálkát, cserzőanyagot, valamint ciánglikozidot tartalmaz. A kis és a nagylevelű hárs virágait a gyógyszeripar is felhasználja.
A virágzatban lévő illóolajnak izzasztó valamint köhögéscsillapító hatása van, ezért a belőlük forrázással készített gyógytea megfázás, meghűlés, légúti panaszok, esetén fogyasztandó. A virágokat kevésbé szennyezett helyekről érdemes begyűjteni. Mindig a teljes virágzatot szedjük le, a murvalevelekkel együtt, majd jól szellőző, száraz helyen szárítsuk meg őket. A forrázatot 10 percig hagyjuk állni. Gyógyhatását növeli, ha a hársfateát mézzel édesítjük.
A hársfák virágából készíthető még zamatos hársfabor is. A virágok főzetét fürdővízbe öntve bőrápolóként használhatjuk.

Faanyagnak is kiváló.
A hársak fája világos, idővel kissé sötétedő színű, jellegtelen textúrájú, így a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. A fa igen könnyű és puha, ezért az egyik legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot a hársak szolgáltatják. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, csiszolható és gyorsan szárad. A faszobrászat egyik legkedveltebb alapanyaga. Ezen kívül még használják furnér- és rétegeltlemezek készítésére, farost- és forgácslemezek gyártásra, valamint bútorokat is készítenek belőlük. A régi időkben kosár, szőnyeg, kötél, sőt, cipő és ecset is készült a hársfák lehántott háncsából.

Tudod-e,
hogy hazánkban a legöregebb hársfa Budapesten található? Ez a krími hárs (Tilia x euchlora) a feltételezések szerint még Mátyás király vadászerdejéből maradt meg, kora pedig akár az 500 évet is elérheti.

Szerző: Szegedi Éva (Vica)





A hír tulajdonosa: Gazlap
http://www.gazlap.hu/

A hír webcíme:
http://www.gazlap.hu//modules.php?name=News&file=article&sid=196