Dísznövények téli tápanyag-ellátása
Dátum: 11.23. 06:31:13
Rovat: Szobai levéldísznövények


Közeledik a tél. Ezzel együtt nem csak az emberek, állatok étkezési szokásai változnak meg, hanem a növényeké is. Még a trópusi eredetű szobanövényeké is, akik környezetükben nem a hőmérséklet változását érzékelik a fűtött szobában, csak a páratartalmat vagy a kevesebb fényt.
Ebben a cikkben megpróbálom számba venni, milyen megváltozott kötelezettségeket ró a tél, a növények gazdáira.

A szobanövények a kevesebb fény miatt hajlamosak megnyúlt hajtásokat növeszteni, amelyek fakóbb színűek mint a régiek. Ilyenkor a növények nitrogénadagját drasztikusan csökkenteni kell (harmadára), mert a nitrogén a vegetatív részek hajtások növekedését serkenti. Ugyanakkor káliumra nagy szüksége van a növénynek, különösen az őszi-kora téli periódusban. Kalciumra is, de azzal különösen a trópusi savanyú talajt kedvelőknél csínján kell bánni. A kálium és a kalcium ugyanis növeli a szár szilárdságát és ellenállóvá tesz bizonyos gombás betegségek ellen. Erre pedig a télen ritkábban szellőztetett szobákban nagy szükség van. A növények foszforadagját virágzás előtt két hónappal kell elkezdeni emelni, és a virágzás után csökkenteni. A virágzási időszak minden szobanövénynél más és más, erre tehát a téltől függetlenül kell ügyelni.

Ügyelni kell arra, hogy gyakran télen még ott sincs lehetőség kút vagy esővízzel való öntözésre, ahol nyáron ez minden további nélkül megoldható. A közműves víznek pedig más az összetétele, mint a nyáron használtnak, ez a növényeket különösen a télen is öntözést igénylő szobanövényeket érzékenyen érinti. A trópusi eredetű növények legtöbbje nem szereti a meszet, a közműves víz Magyarországon a legtöbb helyen meszes, ezért öntözés előtt forraljuk vagy pihentessük a vizet. A víz kalcium tartalmát a tápoldatozásnál vegyük figyelembe.
Közműves vízzel problémái lehetnek a kloridot nem szerető növényeknek is. Ez szintén szobanövények esetében fordul gyakran elő, tünetei az alsó levelek korai öregedése, a levél széleken és csúcsokon perzselődést találunk. A kiszáradt talaj felszínén kiváló fehér por szintén gyakran klorid-só. Ha ilyen tüneteket tapasztalunk, gyanakodhatunk klór-toxicitásra is. (Más problémák is járnak hasonló tünetekkel). Megoldás sajnos csak az alternatív öntözővíz alkalmazása lehet. Ha ilyesmire szorulunk, segítséget jelenthet, bár drága az a granulátum, ami talajba keverve magába szívja a vizet és heti öntözés helyett hat hetes öntözési gyakoriságot tesz lehetővé.
Teleltetett növények esetén a tápoldatok mennyisége a teleltetés körülményeitől függ. Lombhullató növények esetében, ill. sötét helyen tartott gumóval, hagymával rizómával áttelelő növények számára semmiféle plusz tápanyag nem hasznosul, ugyanakkor a tápoldatozás a vegetáció kezdetekor a túlzott tápanyagfelhalmozódás miatt toxicitási tünetekkel járhat. Nemcsak hogy tápot ne adjunk, de ha hosszú, késleltetett hatású táprudakat vagy kapszulát alkalmaztunk ezek maradékát el kell távolítani a földjükből, akár földcsere módszerével is.

Világos helyen teleltetett örökzöldek esetében a tápanyagfelhasználás a hőmérséklettől függ. A tápoldatozás elvei a szobanövényekéhez hasonló, de a viszonylag hűvös teletetőkben (5 – 10 °C) a tápfelhasználás drasztikusan csökken. Káliumra, kalciumra azonban szükségük lehet nekik is. Figyelembe vehető, hogy a legtöbb mediterrán növény eltűri, ha nem egyenesen kedveli a meszet. Persze vannak kivételek, ezért előzetesen tájékozódjunk.
A hajtatott növények számára biztosítani kell a megfelelő tápanyagfelvétel lehetőségét a számára meglehetősen mostoha és szokatlan körülmények között is. A hajtatás korai fázisában, amíg a gyökerek kialakulására várunk, olyan közeget kell biztosítani, ahol nincs tápanyag, a növények szaporító képleteiben ugyanis az első fejlődéshez elegendő minden, ugyanakkor az egészséges erős gyökérzet kifejlődését gátolja a magas tápanyagszint. Amikor már az első hajtások (nem sziklevelek) kifejlődtek, kapjanak indító tápot magas foszfortartalommal. A nitrogénnel itt is csínján kell bánni, szükségtelen sok sápadt színű levelet növeszteni.

Késő ősszel sokan próbálkoznak dugványozással, tél vége felé pedig magról palántaneveléssel. A fiatal növények tápoldatozása minden évszakban azonos: nem szabad őket tápoldattal kezelni, sőt a virágföldek önmagukban túl sok tápanyagot tartalmaznak ezért palántaneveléshez, dugványozáshoz valamilyen anyaggal (sóder, homok, perlit, agyaggranulátum, macskaalom) hígítani kell. Legjobb azonban szaporítóközeget használni. Amikor növekedésnek indulnak az új növénykét akkor kell nitrogénpótlást és káliumpótlást adni, csökkentett foszforadag mellett.

A késő őszi-téli időszakban gyakran találkozunk kidobott vagy elhanyagolt növényekkel amelyeket szívesen megmentenénk. Ezek feljavítására adhatunk módjával nitrogént is, meg káliumot csökkentett foszforadaggal. Lehet, hogy csak babona, de nekem bevált az aszpirin adagolása is. Az öntözéssel óvatosan kell ebben az esetben bánni, mert egy sokáig nem öntözött, kiszáradt növény nagyon sok része elrohad a pangó víztől, és a megmentés első fázisában még biztos nem lesz képes sok vizet felvenni.

A karácsonyfa tápoldatozásáról nagyon kevés ismeretünk van. Régen, amikor még nem dívott a cserepes fenyő, ez nem volt fontos kérdés. Manapság meg a faiskolákat már nem érdekli, ha kikerült tőlük a növény, a vásárlók pedig nem is igen tudják, hogy akár tehetnének is valamit. Én is csak tippekre és nem szakirodalomra hagyatkozhatok. Véleményem szerint a kálium és a kalcium savanyú formája a télen szobába behozott fának is jót tesz. Különösen a kálium.
Hát eddig tartanak az elvek, de hátra van még a gyakorlati megvalósítás. Nem nagyon tudom elképzelni hogy egy gazdaboltos kapcsiból rávágja, melyik az emelt káliumos tápoldat.
Az én javaslatom, hogy használjunk általános tápoldatot erősen csökkentett (fele-harmada) adagban, és adjuk hozzá a speciális tápanyagot. Az általános tápoldat összetétel-aránya: N:P2O5:K2O = 1:0,6-0,9:0,6-0,8. A tápanyagok mennyiségét a csomagoláson feltüntetik, ebből az arányt ki lehet számítani. Egyes tápanyagok esetén csak N:P:K arányt adnak meg, nem oxidokkal számolnak, ekkor nagyjából 1:1:1 aránynak felel meg az átlagos összetétel.

Speciális tápanyagforrások:
Ca: én a gipszet javaslom. Mindenütt hozzá lehet jutni, és savanyú. Egy liter tápozott öntözővízhez egy csipetnyit adjunk, ősszel, tél elején összesen maximum három alkalommal.
K. : legjobb a kálium-szulfát. Patikában vagy borászati boltban kapható. Patikában méressünk le 5 g-ot és oldjuk fel 1 dl. vízben. Emelt szintű K adagolás esetén ebből adjunk az általános tápoldatot már tartalmazó 1 l öntözővízhez kb. 5 ml-t (egy evőkanál).
P: szuperfoszfátból vagy más savanyított foszforsóból 8 g-ot kell 1 dl vízben feloldani. Ebből kell 5 ml egy liter általános tápoldatot tartalmazó öntözővízhez. Ha van valakinek madárürüléke és fertőzés veszélye nélkül tudja alkalmazni, az is jó, az adagolás gondolomformán történik. A szuperfoszfát tartalmaz Ca-ot, ezért ennek használata mellett a gipsz adagolása szükségtelen.
N: kb. 30 g ammónium-nitrátot vagy karbamidot oldunk fel 1 l. vízben. Kapható: ebben a formában műtrágyaként vagy patikában vagy néhány háztartási boltban. Adagolás a már ismert módon 5 ml az alaptápoldatot már tartalmazó öntözővíz 1 literéhez.
A legegyszerűbb, ha gazdaboltban komplex, de speciális tápokat, trágyákat veszünk. Többféle emelt K tartalmú tápsó is van, az epertápsó pedig emelt K és P mennyiséget tartalmaz. A levéldísznövények számára készült tápoldat emelt nitrogénmennyiséget juttat a növényre, a virágzásindító tápok pedig a foszfort pótolják. Mikroelemek: a legtöbb komplex táp már tartalmazza. további adagolásra csak hiánytünetek esetén van szükség, szakember által meghatározott módon.
Egyéb anyagok: a tápelemek felszívódását segítik és lehetővé teszik a levélen keresztüli tápanyagfelvételt is. Többet közülük már tartalmazhat a tápoldat maga.
C-vitamin (aszkorbinsav): gyenge talajsavanyító, különösen a vas felszívódását mozdítja elő, a kalciumot megköti. Tűlevelűekhez, meszes talajhoz, meszes öntözővízhez. 100 mg-os tabletta 1 dl tápoldatba. Acetil-szalicilsav (aszpirin): inkább betegségtől védő általános kondicionáló hatása van. 1 tabletta 5 l öntözővízbe.
Gyümölcsavak: minden gyümölcsbe megtalálhatók, a felszívódást segítik elő. Olyan levet használjunk, amely legalább hozzáadott cukrot nem tartalmaz, bár még a gyümölcs saját cukortartalma is nemkívánatos vendégeket vonzhat a növényre (hangya, muslinca stb). Legjobb a lefőzött gyümölcspálinka maradéka, de használhatjuk a fagyasztóból kiolvadt gyümölcsök elengedett levét is. Még jobb, ha nem cukros zöldség levét használjuk: cékla, répa, akár a száraz maradékból is kiáztathatjuk a fontos savakat.
EDTE (etilén-diamin-tetraecetsav, angolul, és néhány magyar szakirodalomban EDTA): nagyon jó komplexképző, megakadályozza a sófelhalmozódást, növeli a tápelem-felvételt. Vegyszerboltban méregjelzés nélkül kapható, vagy laborokból beszerezhető. Figyeljünk, hogy ne a nátriumot tartalmazó változatot használjuk.

A tápanyag-kijuttatás módja:
szobanövények és dézsás növények esetében ritkán szoktuk por vagy granulátum formájában ajánlani a kijuttatást. A legalkalmasabb mód a tápoldatozás, vagyis, ha granulátumunk vagy porunk van, azt is oldjuk fel előtte az öntözővízben. Ehhez jól oldódó tápsók alkalmasak. Téli időszakban lassan oldódó kapszulákat, rudacskákat és egyebeket ne alkalmazzunk, mert nem tudjuk jól felmérni a növény élettevékenységének ütemét. Ha a felsorolt adalékanyagok közül adagolunk néhányat a tápoldathoz, általában a levélen keresztül is felszívódik a tápanyagok többsége. Végül: nem biztos, hogy minden növény úgy reagál, ahogy várjuk, és a növények igényei között is nagy eltérés tapasztalható. Ezért, ha elszíneződést (levélen, termésen, száron), száradást, lanyhulást, levélhullást ilyesmit tapasztalunk, forduljunk szakemberhez.

Írta: Gyuriczáné Sári Diana (Hahagáj)





A hír tulajdonosa: Gazlap
http://www.gazlap.hu/

A hír webcíme:
http://www.gazlap.hu//modules.php?name=News&file=article&sid=212